Elfogadták a 2018-as állami költségvetést
a köztársasági parlamenti képviselők. Igaz, hogy még a 2016-os zárszámadás sem
készült el, de hát ezzel nem foglalkoznak. A haladók nem tartoznak beszámolóval
senkinek. Nem kell beszélniük arról, amiről nem akarnak, arra költik a
pénzünket, amire gondolják. Hiába érdeklődik az ellenzék, válasz nélkül marad.
Az uralkodók kihasználják előnyüket, megtehetik, hisz ők vannak többségben. Ez
a lehető legjobb költségvetés, ami Szerbiát jó útra vezeti, mondta a
pénzügyminiszter.
Bevétel, kiadás, deficit, GDP, stabilitás,
röpködtek a számok, amit egy egyszerű halandó meg sem ért. Meg nem is érdekli.
Neki semmit sem jelent, hogy a vezetők dicsérik saját magukat, ha az átlagemberek
nem élnek jól. Ha a létminimum alatt tengődnek. Ha fáznak, ha éheznek. Még mindig nincs meg a
Vajdaság pénzeléséről szóló törvény, a tartomány nem fog elegendő pénzeszközt
kapni, Belgrád annyit juttat vissza, amennyit gondol. 2018-ban sem lehet a
közszférában meghatározatlan időre foglalkoztatottat felvenni, és továbbra sem
lesznek fizetési osztályok. Majd 2019-ben. Ezt eredetileg még 2014 őszére ígérték,
és az lenne a lényege, hogy ugyanazért a munkáért ugyanannyit fizessenek
mindenhol. Csak hát tudjuk, hogy akkor pártalapon nem lehetne ennyi munkahely…
(A
miniszterek a pénzt számolják 2018-ban, az emberek meg összébb húzzák a nadrágszíjat.)
Aki követte az eseményeket, az egy rossz
előadást láthatott, tehetségtelen szereplőkkel, olcsó díszlettel. A haladók
megakadályozták, hogy az ellenzék hozzászóljon a történethez. Csak ők
beszéltek, több mint 2000 beadványuk volt, így nem maradt idő. Ez volt a
céljuk. Ugyanazt az összetett mondatot ismételgették valamennyien, mint a
papagájok, majd visszavonták a beadványaikat. Így szólt a mondat: A költségvetés
célja, hogy Szerbiában jobb legyen. Ezt variálták. Az értelmetlen módosítási
indítványokkal a kormánypártiak szándékosan húzták az időt, így nem sikerült érdemleges
vitát folytatni a költségvetésről. A heves viták miatt többször is megszakították
az ülést.
Hatalmas emelésekről beszélnek, januártól,
vagyis februártól emelkedik 5 százalékkal a januári nyugdíj, 10 százalékkal
emelkednek a bérek a közszférában. Ennyi a terv, lehet örülni. Több emelésről
nem szól a mese. Ezt tessék beosztani egész évre.
Fejlődünk, igyekszünk Európa felé,
mondják. Bár nekem úgy tűnik, hogy inkább bújócskázunk Oroszországgal, Kínával,
Amerikával, Európával. És ha egyszer megjelenünk az Európai Unió ajtaján, ha
lesz még addigra, akkor ki tudja, hogy beengednek-e rajta ilyen demokráciával,
sajtószabadsággal, igazságüggyel, egészségüggyel, oktatással…
Állítólag, érezni fogjuk a javulást,
jobban fogunk élni, minden szebb és jobb lesz 2018-ban. Valakinek biztosan. Fejlett
infrastruktúránk, gazdaságunk lesz. Csökken majd a munkanélküliség, érkeznek a
külföldi beruházók. Ezt a szöveget már évek óta hallgatjuk. A hiba biztosan bennem
van, mert én akárhogy keresem, kutatom, nem találom sem a szebbséget, sem a
jobbságot…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése