SZEGÉNY NYUGDÍJASOK

        A nyugdíj az egy szerzett jog. Megdolgozott érte az ember. 2014 novemberében úgy döntött a szerbiai kormány, hogy ideiglenesen lecsökkenti a nyugdíjakat. Alkotmányellenesen. A szerzett jogokat ugyanis nem lehet elvenni. Mégsem perelte be az államot senki, mégsem fordultak a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírásághoz. Kevésbé valószínű, hogy egyszer visszafizetik nekik az eredeti és a lecsökkentett nyugdíjuk közötti különbséget. A megszorító intézkedésekre azért volt szükség az akkori szerb kormányfő szerint, hogy megfékezzék a költségvetési hiány további növekedését. Nem hiszem, hogy ez nagyon meghatotta a nyugdíjasokat. Sőt, még örülhettek is, mert a volt pénzügyminiszter még szigorúbb, húsz százalékos csökkenést szeretett volna…

        Mégsem történik három éve semmi. A nyugdíjasok hallgatnak, nem sztrájkolnak, nem vonulnak az utcákra, örülnek, hogy élnek, örülnek, hogy a kis pénzecskéjükből tudnak unokáik zsebébe tenni pár dinárt. Megnyugvás nekik, ha nem betegek, ha nem kell gyógyszerre költeniük, ha tudnak a gyerekeiknek pár tyúkocskát nevelni. Valójában mélyszegénységben élnek. Egy szobába bekuckóznak, nyolcrét felöltöznek. Alig fűtenek.

        Ha valakinek 20.000 dináros nyugdíja van, akkor napi 660 dinár jut a megélhetésre. Ebből kell fizetnie a villanyt, a vizet, a különböző számlákat. Alig marad kenyérre. 10 deka szalámira. Elvétve húsra. Az összesen 1,7 millió nyugdíjas közül 744 ezren kevesebb, mint 10 ezer dinárt kapnak havonta. Ez napi 330 dinár. Mínusz a számlák. A létminimum alatt élnek. Pedig szorgalmasan dolgoztak egész életükben. Nem ezt érdemlik. Ki képviseli az érdekeiket? A különböző szakszervezetek megbeszéléseket folytatnak a kormánnyal. Eredménytelenül. A régi szép világban hat foglalkoztatott tartott el egy nyugdíjast. Ez a szám folyamatosan csökkent. Ma már egy sem. Jovan Krkobabić a nyugdíjaspárt elnöke. A választási kampányban mindent megígért, hogy védeni fogja az időseket. Azután valahogy a haladók mellé sodródott. És támogatja a kormány döntéseit, és azt magyarázza, hogy milyen jó, hogy a nyugdíjasok megmentik Szerbiát.    Van egy 43 országból álló, a nyugdíjasok létbiztonságát vizsgáló lista, mely azt elemzi, hogy egyes országokban mekkora létbiztonságban érezheti magát egy nyugdíjas. Szerbia még csak fel sem került rá. Erről nem szólnak a rezsimhű média cikkei, hogy a rossz életminőség és egészségügy, az általános szegénység miatt a nyugdíjasok épphogy csak élnek.

        Azt, hogy a nyugdíjak jelentős emelését hányszor jelentette be Vučić, már nem is számolom. Azt sem, hogy hányszor mondta el, hogy a nyugdíjasok még sosem éltek ilyen jól. A következő hitegetési időpont január. Meg ígér egyszeri segélyt is novemberben. A belgrádi választásokra való tekintettel ott még külön pénzt. Egyes források szerint, ha valaki 23.822 dináros átlagnyugdíjat kap, akkor 1.141 dinárral növekszik majd a megérdemelt juttatása.

        Gondolom, izgul már mindenki, mert a pontos százalékot a kormány működésének századik napján Ana Brnabić kormányfő jelenti be. Az már biztos, hogy akármilyen jelentős emelésről is beszélnek, csak vakítják a beletörődött népet. Még az emeléssel sem lesznek akkora nyugdíjak, mint három évvel ezelőtt. Szégyen. Közben ne beszéljünk az inflációról, arról, hogy mindennek emelkedett az ára. Biztos, nagy csinnadrattával jelentik be, hogy milyen sokat és jól dolgozott a kormány, hogy erre sor kerüljön. A nyugdíjasok meg továbbra is hallgassanak, örüljenek az egy pirosnak... Meg annak, hogy karácsonyra jönnek haza az unokák külföldről...