2017. október 5., csütörtök

DÓRI KISFIA

        Egyikünk sem kérte, hogy a világra jöjjünk. Így alakult. Sokunkat terveztek, egyesek a véletlennek köszönhetik az életüket… Akár így, akár úgy történt, megszülettünk. Nekem szerencsém volt, jó helyre hozott a gólya. Szerető családot kaptam, olyan szülőket, hogy nem is kívánhatnék jobbat, tökéletes testvért, okos tanácsokat, terelgetést az úton… És egészséget.  
        Amikor én állapotos maradtam, nem volt még 3D-s meg 4D-s ultrahang, mindenféle betegséget kiszűrő vizsgálatok. Első kérdésem szülés után nekem is az volt, hogy egészséges-e a baba, csak utána kérdeztem meg a nemét. Előtte nem érdekelt. Vagyis érdekelt, csak szeretem a meglepetéseket. A fiam az enyém. Az én részem. Bármilyen is. Ha morcos, ha kamasz, ha nem tanul, ha bánatos, ha vigyorog, ha szerelmes, ha beteg, ha bújós. Az enyém. Ha dicsérem, ha szidom, mindig csak a javát akarom. Engem is így neveltek.
        Szeretem Szinetár Dórit. Az egyéniségét. A dalait. Láttam, hallottam élőben több musicalben is. Lenyűgöző volt. Ma egész nap rá gondolok. Rá és a most megszületett Down-kóros pici fiára. A kis lényre, akit hozzájuk küldött a sors. Egy kromoszómán múlott. A közösségi háló tele van mindenféle hozzászólással. Hogy miért szülte meg, ha beteg. Hogy 40 évesen miért nem ment el vizsgálatokra. Minek kellett neki a harmadik férjtől a harmadik gyerek. Sajnálják, bírálják, bíztatják. Ismert ember, ezért mindenki csámcsog az életén. Az ő élete, az ő döntése.
        Én sem tennék másként. Sosem tudnám elhagyni a gyermekem. Bármilyen is. A részem. Meg kell tanulni elfogadni, hogy nem az enyém a legjobb, a legokosabb. Egy Down-kóros gyermek anyjának lenni másfajta nehézséget jelent, mint egy egészséges gyermekének. Ha az ember belegondolna, mi minden vár rá és csemetéjére, a betegségektől kezdve a drogfüggőségen keresztül a szerencsétlenségig, sosem szülne.
        Van egy kis barátnőm. Downos. Imádnivaló. Nézem, csodálom, mi mindent tesznek meg a szülei, hogy boldog legyen. Tegnap éppen gesztenyét gyűjtöttünk. Ő egy ajándék. Egy kis csoda. Aki más. Szeretetével, kedvességével mindenkit levesz a lábáról. Bújik, ölel.

        Jó helyre érkezett Dóriék kisfia is. Kaptak egy feladatot. Nehezebbet, mint amilyet vártak, de biztosan megbirkóznak vele…

1 megjegyzés:

  1. Nagyon szépen leírtad Én is olvastam hozzászólásokat és megdöbbentem .LEHET EGÉSZSÉGES GYERMEKKEL IS BÁRMI MIRE FELNŐTT Ha felnő mi lesz vele ,belőle ???
    Ez a világ most nem az a világ ,hogy megszólj valakit ,hogy miért kellett neki a baba !!!Én sok boldogságot és jó egészséget kívánok a családnak Én is így döntöttem volna mint Dóriék .44 éve született egy könyöktől hiányzott karral kislányom Boldogok voltunk ,hogy életbe maradt De 4 hónapos korában elment az angyalokhoz és azóta is azt mondom ,hogy lehetett volna teljes értékú emberke mert a bal keze hiányzott könyéktől .Lehet kicsit zavaros ahogy írok de felháborít amit írnak Dóriékról Sok boldogságot nekik !!!!!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...