Október 6-án az 1848-49-es forradalom és
szabadságharc aradi vértanúira emlékeztek mindenfelé, Erdélyben, a Délvidéken,
Magyarországon. A nemzeti gyásznapon szavalnak
a gyerekek, énekelnek az iskolások, ünnepi beszédeket mondanak a politikusok,
koszorúznak. Kihangsúlyozzák, hogy mennyire fontos megőrizni identitásunkat,
magyarságunkat, nyelvünket, hitünket, erőnket. Nekünk, délvidéki magyaroknak is
fontosak az aradi vértanúk, tanulhatunk tőlük hazaszeretetet, kitartást. Büszkék
vagyunk rájuk, és jó lenne, ha unokáink ránk is büszkék lennének. Mi is
hagynánk nekik valamit örökül.
Itt, a Délvidéken is emlékezünk rájuk. Kiss
Ernő honvédtábornokra, akit Eleméren helyeztek végső nyugalomra. Lázár Vilmos
ezredesre, aki Nagybecskereken született, és az aradi vértanúk közül őt
végezték ki először. Schweidel József honvéd vezérőrnagyra, aki zombori
születésű. Leiningen-Westerburg Károlyra,
aki szintén kötődik a Délvidékhez, mert felesége, Sissányi Erzsébet révén
törökbecsei nagybirtokos lett. Knezić Károlyra, akinek édesapja horvát,
édesanyja magyar származású volt. Damjanich Jánosra, aki a mai Horvátország
területén született, soha nem szenvedett vereséget a harcmezőn, minden
ütközetet és csatát megnyert. Adán is állítottak emlékművet a tiszteletére. A
szerbek árulónak tartják, mert a magyarok oldalán harcolt ellenük, ezért a
domborművét is el akarták pár éve távolítani. De emlékezünk Aulich Lajosra,
Török Ignácra, Lahner Györgyre, Poeltenberg Ernőre, Nagysándor Józsefre, Dessewffy
Arisztidre, Vécsey Károlyra.
A kivégzés 168 éve, 1849. október 6-án
volt. A gyerekek tanulják az iskolában. Ha valaki annak idején nem tanulta meg
a tananyagot, minden évben hallhat róla. Erről szólnak a híradások. A készülődésről,
a programokról, az évszámokról, a megemlékezésekről, a koszorúzásokról.
2017. október 6-án mind a 13 Aradon
kivégzett vértanú forgott a sírjában.
Csepelen, Budapest XXI. kerületében nem
tanulták meg a történelmi anyagot egyesek. Emléktáblát avattak, melyre hibásan írták
fel a kivégzés időpontját. 1848. október 6. szerepel. Úgy néz ki, egyesek nem
engednek a 48-ból. Pedig volt ott országgyűlési képviselő, polgármester, volt
polgármester, alpolgármesterek. Tévedett az, aki megrendelte. Az is, aki a
szöveget írta. Nem gondolkodott egy cseppet sem a kivitelező, aki elkészítette.
Az sem, aki ezt feltette. Sőt az sem, aki mindezt felavatta. Még jó, hogy Lázár
Vilmos helyett nem írtak Lázár Jánost…
Jövőre ezt koszorúzzák, vagy kicserélik?
Könnyű az állampolgárok pénzéből hibás történelmi adatokat a kőbe vésni…
Úgy tűnik nekem, mintha ez a megemlékezés
nem szívből jönne egyes politikusok részéről. Valamit csinálni kell október
6-án, koszorúzni, avatni, öt évvel ezelőtti szöveget felolvasni. Úgysem
emlékszik rá senki. Tudjuk le a dolgot, és ennyi. Mintha a magyarok ellenségei
emlékeznének a magyar vértanúkra. Szégyen. Szégyen. Szégyen.
A hősök meg, akik valamelyik felhőn ülve
néznek le ránk, el sem hiszik, hogy mi történik itt lenn velünk, magyarokkal…
Mellettük ül Zámbó Jimmy, aki Csepel díszpolgára, és még ő is csóválja a fejét…
Szégyen, szégyen, szégyen…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése