2017. május 1., hétfő

ÉLJEN MÁJUS ELSEJE!

        A munka és a munka ünnepe – a szüleim idejében
        A nagyvállalatokban több százan, ezren dolgoztatok. Meg sem fordult a munkáltató fejében, hogy feketén dolgoztasson benneteket. Mindannyian be voltatok jelentve. A fizetések rendszeresen érkeztek. Volt egészségügyi biztosításotok. Mentek a munkaéveitek. Fizették utánatok a járulékokat. Rendszeresen fizették az útiköltségeteket. Gyermekeiteknek az iskolai kötelezettségeket. Az uzsonnát, a kirándulásokat. Dubrovnikba, Zágrábba, Szarajevóba. Az évi szabadság nem is volt kérdéses. A piros útlevél aranyat ért. Lehetőségetek volt kedvezményes nyaralásra. Minden valamirevaló vállalatnak volt a tengerparton nyaralója. Vagy bérelt a munkásainak. Šibenik, Makarska, Igalo. Rovinj, Kotor, Herceg Novi. Eljutottatok gyerekeitekkel együtt a sós vízhez. Tudtátok, hogy mettől meddig tart a munkaidőtök, nem a munkaadó kénye-kedve szerint dolgoztatok. Kölcsönre építettétek a házat, vettétek a bútorokat. Ki is tudtátok fizetni. Elég volt, ha a férj dolgozott. Ebből megéltetek. A feleség otthon főzött, nevelte a gyerekeket. Ha ő is dolgozott, még többet megengedhettetek magatoknak. Nem volt terhes a munka. Nem volt büdös. Kaptatok meleg reggelit. Szezonmunkások naponta többszöri étkezést. Rántott húst krumplipürével. Zöldbabfőzeléket marhahússal. Pacalt és paprikást. Ha nem működött a vállalat konyhája, akkor érkezett a topli obrok pénz. Palántálás. Kapálás. Metlicázás. Böngészés. Mentetek mindannyian. Május elsején a megérdemelt pihenéseteket töltöttétek. Családi körben. Barátokkal. Munkatársakkal. Minden faluban, városban volt egy hely, ahol közös népünnepély volt. Zenés ébresztéssel. Májusfaállítással. Szalagokkal. Üvegekkel. Alatta harmonikáztatok. Énekeltetek. Szavaltatok. Ünnepeltétek a munkát. Mosolyogtatok. Ittatok. Ettetek. Marhapaprikást káposztasalátával. Voltak vetélkedők. Focimeccsek a vállalatok között. Rostélyoztatok a határban, a focipályán, a tereken. Életetek a munkátok által lett szebb, jobb. A munka után édes volt a pihenés.
        Tudtatok tervezni. Tudtatok élni.

        A munka és a munka ünnepe – a mi időnkben
        Mi tudjuk, hogy a munka szláv eredetű szó. Megtapasztaljuk a jelentését is: kín, gyötrelem, szenvedés, erőfeszítés, vesződség. Robotolunk. Nem mindenki kedvére való munkát végez. Sokszor kényszerből.  Munkával keressük a kenyerünket. Kemény munkával. Szó szerint, a fizetés sokszor csak a kenyérre elég. A számlák fizetésére. Szétesett Jugoszlávia. Embargó, háborúk, menekültek, gazdasági válságok. A technika fejlődésével egyre kevesebb munkaerőre van szükség. Munkanélküliség. Fizetésnélküliség. Feketén dolgozunk. Nem vagyunk bejelentve. Nem mennek a munkaévek. Nem fizetik az útiköltséget. Kirándulásainkat a szabadkai nejlonpiacra tervezzük. Tavasszal és ősszel, amikor új ruha kell a gyerekeinknek. A topli obrokot már régen elfelejtettük. A tengerparti levegőt is. Május elsején is sokan dolgozunk. A munka által nem lesz szebb és jobb az életünk. Nem tudunk tervezni. Nem tudunk élni. Mindig rosszul választunk.  A munkásokat a munkaadók nem értékelik. Sok helyen emberszámba sem veszik. Nincs okunk ünnepelni.
        Hős vezérünk több miniszterével együtt ma is dolgozik. Sajtótájékoztatót is tartott Kolubarán, ahol a bányászok szintén munkával ünnepeltek. Nem részletezném szokásos szövegét a szufficitről (bevételi többlet), a deficitről, az MMF-ről. A lényeg, hogy soha nem látott mértékben növekednek majd a fizetések, a nyugdíjak. A mostani átlagfizetés 391 euró, ez decemberre 430-440 lesz. A villanyszámlák sem emelkednek az idén. Ez a mai ajándékszövegünk. Ki hisz benne?

        Éljen május elseje!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...