A NŐK KISHEGYESI FÓRUMA. CSODÁLATOS EMBEREK!

                 Szociálisan érzékeny vagyok. Mondtam is már párszor, hogy ez genetika. Nem tudok elmenni szó nélkül az éhező gyermek, a bántalmazottak, a beteg emberek, kidobott, láncra vert állatok története, látványa mellett. Ahol tudok, segítek. Néha egy elküldött sms-sel, néha egy kis pénzzel, néha ruhával, cipővel, néha csak pár vigasztaló szóval. Gondolom, nem vagyok ezzel egyedül. Egyáltalán nem kötelező valakivel jót tenni, de ha jót teszel, akkor az a jó valahogy mindig visszajut hozzád.  

        Mindig is csodáltam azokat az embereket, akik idejüket, erejüket nem kímélve állandóan azon törik a fejüket, hogy hogyan tehetnék mások életét szebbé, ha néha csak órákra is boldogabbá.        

     Nem nehéz a Vajdaságban pillanatok alatt megtudni, hogy melyik helységben, milyen tevékenység folyik, ki, mivel foglalkozik. Tájékoztat erről a sajtó, a közösségi oldal. Így ismerhettem meg a Nők Kishegyesi Fórumának tevékenységét is. Senkit nem ismerek közülük személyesen. Elnöküket, Zsidai Erzsébetet bejelöltem a facebookon, aki kedvesen érdeklődött, honnan az ismeretségünk. Válaszomban leírtam, hogy nem találkoztunk még, de gratulálok a tevékenységeikhez, hiszen csodálatos dolgokat visznek végbe.

        Szívet melengetőeket. Van egy csapat. Idősek, fiatalok egyaránt. A közös bennük, hogy hatalmas szívük van. Nem siránkoznak, szidják a rendszert, hanem tesznek. Ötletelnek, állandóan tevékenykednek, tapasztalatot cserélnek, mindig tanulnak, kipróbálnak valami újat, segítenek, ahol tudnak. Gyerekeknek, felnőtteknek, nyugdíjasoknak, egészségeseknek, betegeknek egyaránt.  

        Pályáztak, lett egy saját házuk az elkövetkező 99 évre. Lassan-lassan belakják. Kiváló ízlésükkel otthonossá teszik. Először lomtalanítottak, majd festettek, felújítottak, takarítottak, varrták a függönyöket.

        A közösségi házban közösen közösséget építenek. Az Ügyi csapat finomabbnál finomabbakat süt-főz az odalátogatóknak. Játékosan tanítják, és főtt étellel etetik meg az éhező gyerekeket. A lányokon, fiúkon kiskötény, reszelik a sárgarépát, pucolják a hagymát, gyúrják a tésztát, készül a spagetti, a paprikás, a tökös gibanica, a pogácsa.

        Mindig valamit szöszmötölnek. A szorgalmas asszonyok vágják a ruhaanyagot, készülnek a rongyszőnyeg szövéséhez. Házilag készített gyurmából gyurmafalut, GyurmaHegyest építenek több mint harminc gyerek közreműködésével. Kézműveskednek. Varrogatnak. Újrahasznosítanak. Néha csak úgy társasjátékoznak, barátkoznak, beszélgetnek. Unaloműző fogalakozást szerveznek a téli szünetre. Moziznak. Barangolnak a faluban. Idősek és fiatalok, nagymamák és unokák, szülők és gyerekeik együtt. Imádnivalók! Néha meglepetést találnak az asztalon, valaki sütött nekik egy kis csipegtetnivalót, így járult hozzá a még jobb hangulathoz. A helyi vállalkozók közül is többen felismerték, hogy itt valami csodás dolog történik, legutóbb az egyik hentesüzlet tulajdonosa lepte meg őket különböző finomságokkal, kolbásszal, hurkával.

        A falugondnoki szolgálat a község rászorultjainak jelent hatalmas segítséget. A három férfi fát hasogat, gyógyszert szerez be, segít, amiben tud. Vajdaságból és külföldről is hozzájuk járnak tanulni.

        Itt a tavasz is mindjárt, jöhet a kertészkedés. Már látom is magam előtt a veteményeskertet, a fák lombjait, a kispadot alatta. El tudok képzelni egy menhelyről elhozott kutyuskát is önfeledten szaladgálni, aki a kedvencük lesz.  

        Valaki onnan föntről sokáig segítse a munkájukat! Adjon nekik türelmet, millió ötletet, sok szép pillanatot!
(A képek a Nők Kishegyesi Fóruma facebook oldaláról származnak.)